Miért jó?
Nem egyszerűen jó, fogyasztása kifejezetten ajánlott – írták a hazipatika.com weboldalon. A cikk szerzője szerint a fekete ribizli gyümölcsét gyógynövény szavunk mintájára joggal nevezhetnénk gyógygyümölcsnek, amit az idős embereknek gyógyszerek helyett kellene fogyasztani. Hatásaira az 1970-es években figyeltek fel ismét, többek között a középkori európai szerzetesek gyógynövényleírásait tanulmányozva. Az érett bogyók dúskálnak az egyben antioxidáns hatású, szabadgyök-lekötő, tumorellenes színanyagokban.
Különösen sok antocián, flavonoid, polifenol van benne. A gyümölcs 100 grammjában csak antocián-származékokból (cianidin, delfinidin, kumarinsav stb.) több, mint 500 mg található, a többi antioxidánsról nem is beszélve. E tekintetben magasan veri az összes többi piros bogyós gyümölcsöt. Jelenleg is folynak orvosi kutatások antioxidánsainak gyógyhatására vonatkozóan. Vizsgálják érelmeszesedés, ízületi gyulladás, reuma, prosztatarák ellenes hatását, a menopauzában kifejtett hatását, de a sort még jócskán lehetne folytatni a korral járó különböző bajokkal.
Nemrég Parkinson-kór-ellenes és az időskori demenciát megelőző hatását is felfedezték. Sok található benne az A-vitamin provitaminjából, a karotinból, B1-, B2- és E-vitaminból is és természetesen C-vitaminból. 100 g gyümölcsre 130–170 mg C-vitamin jut.
A gyümölcs kúraszerűen alkalmazva csökkenti a krónikus fájdalmakat, vitamintartalmánál fogva a meghűléses megfázások kiváló természetes gyógyszere. Jelentős a kalcium- és vastartalma is, fogyasztása ezért segít a vörösvértest-képzésben, emelheti a hemoglobin-mennyiséget. Gyermekek és nők vashiányos vérszegénysége esetén hasznos a fogyasztása. Tanulmányok foglalkoznak továbbá méregtelenítő és vízhajtó hatásával. Rendszeres fogyasztása mellett a vér kórosan magas koleszterin- és vérzsírszintjének csökkenését is tapasztalták. Segíti a bélflóra egészséges alakulását.
Magjának olaja gamma-linolsavat – egy fontos telítetlen zsírsav – tartalmaz, melynek hiánya csökkenti a bőr nedvességmegtartó- és ellenálló képességét, és így hajlamosít a neurodermitis nevű bőrgyulladásra. Régi, 12. századi kolostori források is említik a fekete ribizlit, mint a kiütéses, gyulladt bőr orvosságát. Teáját vese- és szívelégtelenség esetén nem szabad fogyasztani.
A népi gyógyászatban főként a gyümölcs levét használják, de a fekete ribizliből készítenek szörpöt, cukorkát, a szárított gyümölcsből teát is. A tea is kiváló meghűlésre. Levelének kedvező hatású hatóanyagai a különböző flavonoidok, proantocianidinek, illóolajok, cseranyagok és a rutin. Mindezek hatására vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és izzasztó hatású. Jól csillapítja az ízületi és reumás panaszokat. Hólyag- és vese-, illetve prosztatabetegségekre is ajánlják. Friss levelei szétdörzsölve enyhítik a rovarcsípések okozta kellemetlenségeket.
100 gramm gyümölcs tápértéke 150 Kj körül van, 1,4 gramm fehérjét, 0,4 g zsírt tartalmaz. A benne található cukor 55 százaléka gyümölcscukor.
A fekete ribizli egyetlen darabkája sem mérgező, ezért bátran fogyaszthatjuk. A bogyókat nehéz megtisztítani a száraktól, virágmaradványoktól, a magoktól pedig végkép lehetetlen. Nyers fogyasztásnál ez nem is szokott gondot okozni, de befőttnek, lekvárnak eltéve már felmerülhet ennek szükségessége. Őszintén szólva ezekkel az apróságokkal nem érdemes nagyon foglalkozni, de aki nem szereti az ilyesmit, átpasszírozhatja. Ezzel azonban megszabadulunk a növény értékes hatóanyagokat tartalmazó magjától is.
A friss gyümölcsöt nyersen szőröstül-bőröstül érdemes bekapni, vagy levét kinyomva nektárnak, szörpnek meginni. A gyümölcsöt kis tálkákban összetörve, esetleg kis mézzel és hideg tejszínhabbal leöntve, netán kevés rummal elkeverve fenséges csemegét készíthetünk. A napozást kedvelők karotintartalma miatt bőven fogyasszanak belőle, mert segíti a bőrvédő melanin képződését.
Mivel nem sokáig áll el, pár nappal meghosszabbíthatjuk eltarthatóságát, ha az odaégés megelőzésére ecettel kiöblített lábasban kevés vizet aláöntve felfőzzük, mintha lekvárt készítenénk. A félig kész feketeribizli-lekvárral szintén elkészíthetjük az előbbi csemegét, végül cukrot hozzátéve eltehetjük lekvárnak. Friss gyümölcsként vagy lekvár formájában különböző sütemények, főleg tejszínes vagy zselés torták ínyenceknek való alapanyaga lehet.
Borecetet is készítenek belőle, mely különleges aromát ad például sült húsoknak, salátáknak. Hasonló savanykás, sült húsokhoz, vadashoz adható csemege házilag is készíthető belőle, ha az ember a nyári melegben nem tudja azonnal kidunsztolni, hanem egy-két napra „kint felejti” a melegen. Ne gondoljuk, hogy ekkor már ki kell dobni. Újraforralás után üvegekbe lehet rakni, csak rá kell írni, mi van benne, nehogy lekvárnak tálaljuk föl. Ínyencek pálinkát is készítenek belőle, és nagyon finom a feketeribizli-bor is.
Nagy tételben is termesztik
Az első ribizlitöveket a Földközi-tenger vidékéről hozhatták a 14. században, és Európa északibb területein elsősorban a kolostorkertekben leltek otthonra. A fekete ribizlit alig egy évszázaddal a piros változat után, a 16. században kezdték termeszteni Európában. Tabernaemontanus német patikus és botanikus az 1500-as években levét szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sőt, mint a mozgó fogak újbóli rögzítőjét ajánlja, de használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellen is, szirupját pedig köhögés elleni szernek. Magyarország és Lengyelország mellett állítólag Románia is jelentős exportőre a gyógynövénydrogként használt fekete ribizlinek. Jelenleg Új-Zéland évi nyolcezer tonnával a világ egyik legjelentősebb feketeribizli-termelője.
(Csíki Hírlap / fittonline )
| < Előző | Következő > |
|---|
