A szerecsendiófa (latin neve: Myristica fragrans), népi elnevezése: (muskátdió) családjának névadó fája, illetve cserjéje. A fa termésének szárított húsa a szerecsendió-virág (macidis flos), magva (nux mochata) a szerecsendió. Malajziában őshonos, de hasonló éghajlaton, Indonéziában, Nyugat-Indiában, Brazíliában és Madagaszkáron sokfelé termesztik. 20 m magasra is megnövő, örökzöld fa.
Magassága elérheti a 15-18 métert is. Az örökzöld növény neve félrevezető, mert a szerecsendiófa valójában nem diófa, és diója sem igazi dió, hanem mag, ami egy 8-10 cm hosszú sárga, húsos termésben helyezkedik el. Ezt a magot veszi körül a vörös, tagolt magköpeny.
A „szerecsendió-virág” a termés húsától megszabadított, vagyis a magról leválasztott magköpeny. A „szerecsendió-virág” (macidis flos), (vagy rövid népszerű nevén „macis”), a 16. század óta kedvelt fűszer Európában.
Népszerűségét illóolajainak köszönheti, melynek fő alkotórésze, a miriszticin. A magban 5-16%, magköpenyben akár 15% illóolaj is lehet. Illóolajában monoterpének (pinenek, sabinen, kb. 13% myristicin, 5-7% elemicin, safrol stb. , továbbá fenol és aromás éterek, lignanok találhatók.
Felhasználása
A szerecsendió kellemesen aromás, de erős fűszer, óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést. A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt formájában használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípőssé teheti a süteményt.
Kis adagban neurosis (hisztéria, hypochondria, tériszony, fejfájás stb.), dysmenorrhoea esetén, nagy adagban hallucinogén. Felhasználja még az élelmiszer- és likőripar, illatszeripar is.
(Wikipédia)
| < Előző | Következő > |
|---|
