A kapor (Anethum graveolens L.) közismert gyógy-, és fűszernövény. Népies elnevezései: fűszerkapor, kertikapor, kertikömény, uborkafű.
Eredetileg a Földközi-tenger vidékén termett. Pannóniába és Európába valószínűleg a római légionáriusok hozták be.
Egynyári növény. Magról állandó helyre vetik; zölden virágzás előtt kell szedni. Ernyőit akkor vágjuk le óvatosan, ha a magok már barnászöldek és szárazak. Napos helyen utánszárítjuk, majd lemorzsoljuk és átrostáljuk vagy óvatosan szeleljük.
Felhasználása
Levele, fiatal virága és beérett termése egyaránt alkalmas fűszerezésre. A hajtásokat és a leveleket frissen és szárítva is használjuk. Zöld virágos részét (Anethi folium) nyersen és szárazon morzsolva, magját (Anethi fructus) egészben és darálva is fogyasztjuk. Átható aromáját illóolajok adják.
A frissen szedett, zsenge hajtásaiból készített kaporszósz főtt húsokhoz, húsgombócokhoz, hal-, rák- és csigaételekhez is kiváló. Őrölt magjával a véres hurkát ízesítik.
Használják még levesek, főzelékek, saláták, egyes gombaételek, körözöttek, mártások ízesítésére, a kovászos uborka, a paprika, a savanyú káposzta és a tök eltevésénél. Gyakran tesszük fűszeres ecetekbe és páclevekbe. A friss zöld kapor az erdélyi ordás-palacsinta ízesítője; a tökfőzelékhez szinte elengedhetetlen.
Teája vízhajtóként, illeve felfúvódás, emésztési zavarok, bélpangás, hányinger, fogínygyulladás esetén jó hatású.
(Wikipédia)
| < Előző | Következő > |
|---|
