A politikusok, sztárok, sőt már a divatipar egyes képviselői is kampányba kezdtek, hogy lerombolják azt az elképzelést, miszerint az ideális nő nádszálvékony. A kifutók csontvázszerű modelljei és a reklámok által sugallt vékony nőideál igen káros hatással van korunk fiatal generációjára, akik képesek éheztetni magukat azért, hogy megfeleljenek az ideálnak. Napjaink két tipikus evési rendellenessége az anorexia és a bulímia. Az anorexiában szenvedők koplaltatják magukat, a bulímiások pedig rohamszerűen sokat esznek, majd a súlygyarapodástól rettegve hánytatják magukat. Azonban jóval kevesebb szó esik arról, hogy az anorexiában szenvedőknél jóval többen vannak azok, akik a túlevéses zavar áldozatai. Ennek tünetei éppen ellenkezők: a betegek önkontrolljukat elveszítve rendkívül nagy mennyiségű ételt falnak fel, azonban ezt követően nem hánytatják magukat, hanem egyre inkább elhíznak. A túlevésben szenvedők kevesebb, mint felét kezelik, pedig a betegség lefolyása legalább 8 év (míg az anorexia átlagosan 1,7 évig tart), s az anorexiával ellentétben krónikus betegségről van szó, amely orvosi kezelés nélkül nem múlik el. A Harvard Egyetem kutatásai szerint Amerikában a nők három és fél, a férfiak 2 százaléka szenved ebben a betegségben, ami kétszer több, mint az anorexiás és bulímiás esetek száma. Hasonlóak a statisztikák Nagy Britanniában is. Azonban mivel ezt a betegséget a legtöbben szégyellik és titokban tartják, nagy valószínűséggel ennél jóval több esetről van szó. Nagy Britanniában a hivatalos statisztikák szerint a férfi lakosság kétharmada, a nők 60 százaléka túlsúlyos. Azonban nem mindegy, hogy túlevéses zavar miatt híznak-e el az emberek, vagy egyszerűen nem figyelnek az egészséges táplálkozásra és lusták mozogni. A túlevés jellemzője, hogy a beteg két óra leforgása alatt rendkívül nagy mennyiségű ételt fogyaszt el, s ezt legalább hetente kétszer teszi meg. Ilyenkor úgy érzi, teljesen elveszítette önmaga felett a kontrollt, és nem tudja abbahagyni az evést. Ez állandó stresszt és érzelmi problémákat okoz, önértékelése átlag alattivá válik. A paradoxon az, hogy csak az jelent menekvést ebből az állapotból, ha eszik, ettől azonban utólag lelkiismeret-furdalása lesz, és még többet veszít az önbizalmából. Ekkor ismét az evésbe menekül, s folytatódik az ördögi kör. A betegség eredete még nem tisztázott, de úgy tűnik, genetikailag örökölhető, legalábbis az ilyen problémával küzdők családjában kétszer gyakoribb a megbetegedés. Az is kimutatható, hogy a túlevésben szenvedők 79 százaléka egyéb szorongásos betegségekkel vagy depresszióval is küzd. A túlevés hosszú távon kóros túlsúllyal, magas vérnyomással, magas koleszterinszinttel, szívbetegséggel, ízületi gyulladásokkal jár. Nőknél meddőséget és hormonális problémákat is okozhat. A kóros evés hirtelen megnöveli a vércukor szintet, melynek következtében a hasnyálmirigy több inzulint kezd termelni. A vércukor eközben a kezdeti szinthez képest rohamosan csökken, ezért a beteg erős késztetést érez, hogy szervezete glükóz szintjét evéssel hozza helyre. Ez azt jelenti, hogy a betegeknek akkor is evési kényszerük van, amikor nem is éhesek. A sors iróniája, hogy a megbetegedést és az ezzel járó kóros elhízást éppen korunk fogyókúra-mániája váltja ki. A túlevésben szenvedők elégedetlenek saját alakjukkal, s önbizalom hiányukat evéssel próbálják lefojtani, amitől aztán még jobban meggyűlölik önmagukat. A betegség tehát jóval több, mint egyszerű elhízás, éppen ezért orvosi kezelést igényel. A megelőzésben illetve a tünetek enyhítésében segít, ha minden nap három rendszeres étkezést iktatunk be, és ezt szigorúan be is.
(hetek.hu / fittonline)
